Negyedik nap · 2026. július 12. délutánja
Nymphenburg — a park és a pavilonok
A kastély mögött kezdődik az igazi meglepetés: 180 hektár park, benne négy pavilon és egy oszlopos körtemplom, amelyik bármelyik más városban önmagában látványosság lenne.
A park a kertfalon belül 180 hektár, a teljes együttes 229. Eredetileg szigorú francia barokk kert volt, Dominique Girard tervezte a versailles-i iskola szabályai szerint — aztán jött Friedrich Ludwig von Sckell, és 1804-től 1823-ig angolkertté alakította. Ami maradt belőle: a nyílegyenes, nyolcszáz méteres középső csatorna, a fasorok és a Nagy Kaszkád, amit Joseph Effner épített 1717-ben, és amelynek a látványoldalát 1770-ben rózsaszín márvánnyal burkolták.
A víz külön történet. A csatornákat a Würm folyóból táplálják, a szökőkutakat és a kaszkádot pedig olyan szivattyúgépek hajtják, amelyeket Joseph von Baader szerkesztett 1803-ban. Ezek máig működnek, áram nélkül, pusztán vízerővel — kétszáz éve ugyanaz a szerkezet nyomja fel a vizet.
A pavilonok mindegyike más világ. A Badenburg egy barokk fürdőház, benne majdnem kilenc méter hosszú, fűtött, csempézett medencével — a maga korában páratlan luxus. A Pagodenburg nyolcszögű teaház kék-fehér holland csempékkel és lakkfestett kínai szobákkal. A Magdalenenklause pedig szándékosan romnak épült: repedésekkel, lehulló vakolattal, remetelaknak — és benne a kagylókkal kirakott Mária Magdolna-kápolna.
A legszebb mégis az Amalienburg: Cuvilliés 1734 és 1739 között építette Károly Albert megrendelésére a feleségének, és az európai rokokó egyik csúcsa lett. A kör alaprajzú Tükörterem ezüst-kék, és a tükrök körben a parkot verik vissza; a konyha delfti kék-fehér csempés; a tetőn pedig egy rácsos platform van, mert innen lőtték a fácánokat. A park végén, a Badenburger See félszigetén az Apollótemplom zárja a képet — Leo von Klenze terve, 1862 és 1865 között épült, és a tóban tükröződve olyan, mintha odafestették volna.
Fotóalbum
Képek — a park