Harmadik nap · 2026. július 11., déltől estig
Hohenschwangau és az Alpsee
A völgyben már langyos volt a délután. A sárga kastély sokkal barátságosabb, mint a nagy testvére a hegyen — és a tóparton derült ki, hogy ez volt a nap legjobb része.
Neuschwansteinnel szemben, egy alacsonyabb dombon áll a sárga Hohenschwangau. Miksa trónörökös — a későbbi II. Miksa király — 1832-ben vette meg a romos várat, és 1833 és 1837 között építtette át neogótikus nyaralóvá Domenico Quaglióval, aki egyébként a saját rajztanára és díszletfestő volt. Az eredeti vár neve Schwanstein volt, először 1397-ben említik.
Bent több mint kilencven falkép díszíti a termeket, Moritz von Schwind tervei nyomán: középkori mondák, lovagtörténetek, és köztük a Lohengrin-monda. A hattyú motívuma innen ered — ez kötötte később össze a gyerekként itt szaladgáló Lajost Wagnerrel és az egész Neuschwanstein-álommal. Lajos a saját hálószobájába 1864-ben sziklacsoportot építtetett vízeséssel, mesterséges szivárvánnyal, a mennyezetre pedig csillagos éjszakai eget.
Délutánra lesétáltunk az Alpsee partjára. A tó majdnem egy négyzetkilométeres, hatvankét méter mély, és Bajorország egyik legtisztább — egyben leghidegebb — tava; motorcsónak nem járhat rajta. A parti strandon nem kellett sokat győzködni magunkat, és a nap hátralévő része innen már egyszerű volt: víz, kavics, hegyek.
Estefelé még körbejártuk a kastélykertet, benéztünk a szuvenírboltokba, és megnéztük, ahogy a Neuschwanstein a szemközti sziklán lassan sárgából rózsaszínbe vált. Innen már a Forggensee felé vezetett az út — az a nagy víz, amit 1954 óta duzzasztanak a Lechen, és amelynek a mélyén három falu maradt.
Fotóalbum
Képek — Hohenschwangau és az Alpsee