Harmadik nap · 2026. július 11.
Neuschwanstein — a mesekastély
Kétórás autóút Münchenből, aztán az egész délelőtt felfelé. Ez az a kastély, amit már ezerszer láttunk képen — és aztán mégis egészen más élőben.
Ezen a napon csatlakozott hozzánk Ildikó, az unokahúgom, Münchenből, és korán indultunk, mert Schwangauban a délelőtt a legjobb: még van árnyék az emelkedőn, és a fény szemből éri a kastélyt. Az alapkövet 1869. szeptember 5-én tették le. A látványterveket nem építész, hanem egy díszlettervező, Christian Jank rajzolta, a kivitelezés Eduard Riedelre, majd Georg von Dollmannra és Julius Hofmannra maradt — ez sokat elmond arról, hogy Neuschwanstein miért néz ki inkább operadíszletnek, mint várnak.
II. Lajos több mint kétszáz belső térről álmodott. Végül nagyjából tizenöt szoba és terem készült el, köztük a húsz méter hosszú, tizenhárom méter magas Trónterem és a huszonhét méteres Énekesterem. A király 1886. június 13-án halt meg a Starnbergi-tónál, és a kastélyt hét héttel később, augusztus 1-jén már fizető látogatók előtt nyitották meg. Idén épp száznegyven éve ennek.
A Marienbrücke a Pöllat-szurdok fölött feszül, kilencven méterrel a vízesés felett — innen készül a világ legtöbbet fényképezett Neuschwanstein-képe, és innen a leglátványosabb az egész völgy. A szurdok mélyén futó ösvényt egy sziklaomlás után 2020 óta zárva tartják, úgyhogy mi is csak fentről néztünk bele.
Egy dolgot érdemes tudni: 2025. július 12-én Neuschwansteint felvették az UNESCO világörökségi listájára, három másik Lajos-kastéllyal — Linderhoffal, a schacheni Királyházzal és Herrenchiemsee-vel — együtt. Vagyis alig egy évvel a mi látogatásunk előtt lett hivatalosan is világörökség az, amit addig is mindenki annak tartott.
Fotóalbum
Képek — Neuschwanstein